Amikor a nõ letérdelt, vers született mégis

A nő letérdelt.
De csak hogy ne lássa
A bibircsókos, foszlott arcnyomot.
Szemét földre szegezve várta:
Tízezret vitt, milliót kapott.
-Mindig, de most a pénzt bezsebelte
és tudatlanul vele egy verset is.
Az ihletnek nem volt válogatós kedve-
Szerényen rávágta:ma jó lesz ez is.
Vén kurva vagyok. -mondta.
Az alkalmon kapva kapok.
Miért kell így cirádázni, mégis?
És hogyha most beleharapok?
A férfi figyelt: Lesúnyta szemét.
Aztán megszólalt: Jól van. Mehetsz. Elég!
-Vén kurva, megtetted magadét.-
Baudelaire-hologramja
Tükröződve
Arcán szétvetült.
Életéért küzdött.
Megvan végre!
Csak nekem sikerült!

S a szorítástól hangosan üvöltött.

A szajha a vonatablakon kidobva
Eszméletlen csak reggelig maradt.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.