Szerényen üzenni szépet !

Megjelent a versem. Nyolcéves koromban,
Nem nagy antológiában, egy-nehány laposban.
Nézd csak édesanyám ! - Mutattam meg sírva:
Hiszen az én nevem, ide az én nevem van írva !

Gyorsan sálat vettem , a redakció nyitva,
hátha van egy példány nekem kiállítva…
Futottam lelkesen, dúlt szívvel ziháltam:
fel a lépcsőn egészen, míg szerkesztőt találtam …

Itt a levél ! – mondtam – bent vagyok a könyvben…
olyan gyorsan mondtam, tán nem is köszöntem.
Csontos kezét csöndben a fejemre tette:
Nem tud könyvet adni … - csak ezt rebegte.

Hazarohantam . Anyámra borultam...
- Meghoztad jó fiam? Mutasd ide. hol van?
Könnyes szemmel tűrtem, hogy anyám így faggat,
dühös voltam , csalódott. –Nincs könyv, nem adtak…

- Húnyd le szemed kicsit, aztán nyisd ki gyorsan lelkem !
Anyám kezében a könyv , benne Téli este versem.
Megörültem nagyon: - Ó, ha ! Mikor vetted ?
- Most hozta a postás , drága szerelmemnek.

Összeölelkeztünk. S én szerényen, mint az ibolyák
meghajtottam fejem, nem locsogtam tovább …
S minnél jobban -mind mélyebben - meghajtottam fejem
annál büszkébb volt anyám, pusztán, hogy létezem.


Manapság időnként elfelejtjük a szerénységet...
Pedig így lehet csak igazán üzenni szépet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-15 20:27:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-15 21:49:11