Vadas Tibor : Szobaforradalom

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 13 órája
Farkas György 14 órája
Cservinka Dávid 15 órája
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 1 órája
Minimal Planet 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 5 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 10 órája
Gyurcsi 10 órája
Jószándékú párbeszélgetés 13 órája
A vádlottak padján 13 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vadas Tibor
Szobaforradalom

                            Várkonyi Miklósnak

Milyen gusztustalan dolog az ember,
a hasában rút szelekkel, fülében zsír,
környezetével aktív, pirulást nem tűrő
viszonyokkal bír.
Teste tele van kicsiny állatkákkal,
bőrén, szőrén, beleiben nyüzsög a sok faj.
Szemében csipa, orrában csillámzó sejtek,
hónaljában izzadó mirigyek, és arról már
szót se ejtsünk, lábujjai közt mily illat lebeg.
De, hogy a nyakára miért került fej,
a lába meg oda alulra le, azt senki sem tudja,
pedig még sok földi fajnak hasonló a sorsa.
Ha kíváncsiságom éled, olyankor kérdezek,
ahogyan az óra megéli a másodperceket,
én is úgy élem meg új és újabb kérdéseimet.

Az asztalon mellettem váza, a vázában vágott
virág, formákban és gyönyörű színekben egyetlen
létező sem jutott nála tovább. Beszélgetnék vele,
mert ő olyan tökéletes, csak igazat mondhat,
ami szintén lényeges.
Szép virágom, hogyan van az, ha a fejlődés elhagy
egy szintet, olyankor a lények fejet, szemeket
és fület növesztenek, sőt kezet és lábat, meg szívet
és májat. Választ remélek, de a virág sértődötten
hallgat, talán mert vágott, azért vág ott a vázában
ily szomorú képet.
Nem baj, akkor majd megkérdem a csigát, a képes
magazint lapozva, látom a címoldalra fotóztatta
magát. Beszélgetnék vele, kérdésem idézve.
A csiga, problémámat hallva szarvát húzná vissza
és felháborodik, mert a kérdést zaklatásnak veszi,
hiszen lába nincsen, szemeit meg szarvain viselheti.
Mindezután kénytelen a taknyán csúszni, amit nem
az orra termel. Mert ilyen a világ, tele van furcsa
förtelmekkel!
Ezek után vettem észre a hangyát, ki épp most billent
a szőnyeg szélén át, a vállán morzsa. Mondd hangya,
talán apró termeted rejt hatalmas eszet, talán te
Tudhatod, mire választ nem kapok. Beszélgessünk,
akarod? Honnan került nyakunkra egy gömb, és azt
miért nevezzük fejnek, a lábunknak miért a föld jutott,
mely rögös és sáros, hiszen tudhatod.
A hangya, amint kérdésemet hallja, morzsáját hajítva
elszalad, miközben dohog magába. – Ez képtelenség,
erre én hogyan felelhetek, mikor azt sem tudom hol
van a rím, hiszen nekem nincsenek szavaim
és gondolataim. Biztosan morzsám irigyli, arra fáj
a foga, mert csak egy dolgos hangya vagyok, kinek
a munkából sok jutott, de a szekszből semennyi! Soha!

Reményem már veszve, hogy kivel beszélgethetek,
mikor meglátok a levegőben két felém szálló legyet.
Kapóra szálltok ti legyek, kiknek az égi evezés oly
természetes, hogy az egyhelyben és háton is megy.
Válaszoljatok, segítsetek !
- Elmondanánk a titkot, zümmögik a legyek, csak
cserébe adjál nekünk olyan szemet, mivel pislogni
s mit becsukni is lehet. A rémteli éjben, hogy
nyugodtan alhassunk, ne kelljen állandóan látnunk
fedetlen szemünkkel csúf világunk, mely tele van
furcsa förtelmekkel!

Bár nekem van ilyenem, odaadni nem tudom,
így nem lettem okosabb, nem termett válaszom.
Talán létezik könnyebb út, mint választ keresni,
ha a fejet, lábat, át tudom nevezni. Ezután a fejet
lábnak hívnám, a lábakat meg fejnek, problémáim
ettől jó megoldást nyernek.
A világot a talpáról így fejére állítottam,
megvívva a harcom, fontos forradalmam.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-23 13:29:17
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-23 13:29:17


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés