Két öreg
Idős férfi baktat a járdán
reggelente, mindig azon az úton,
el ne tévelyedjen.
Kihúzza magát olyan görbére
ami már nem szánalmas.
A kerítés túloldalán, a kertben
figyeli őt egy rongy-kalapos
mozdulatlanul, nehogy egyetlen
rezdülése is elárulja.
Farkasszemet néznek, a benti
mintha lendítene a karján
kifelé, de csak a szél teszi.
Idős férfi baktat a járdán
tovább: mégsem köszönhet
előre ilyen egyfalábúnak,
még ha annyira hasonlítanak is.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-06-08 14:02:38
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-08 14:46:16
