Minden csak volt

Döglött csend, feszült arcok, elszánt szemek,
égnek, vágnak, mégsem fájnak a sebek.
Vélt s érzett sérelem, szürke tekintet,
Öröm vagy üröm szava ez szerinted?

Egymásnak szemben álló két szép szempár,
elhalt, fájdalommal megtelt két szép szív,
Egymásnak szemben állva mindent megbán,
ennek ellenére mégis csatát vív.

Csatározás, erő, bizalom, ima,
egyszerre szép, mégis kábító hiba.
Küzdelmesen megszült béke s háború,
förtelmes, rossz, mégis édes mámorú.

Felemelkedő kard, megbánás, zaj, s csend,
itt már minden véres, itt semmi se szent!
Ezüstösen csillogó fény a kardon,
megfeszülő, jég tekintet az arcon.

Vér fröccsen a falra, vörös lesz a föld,
tompa hang az agyban, azt üzeni: Öld!
Csak egy emberre süt a nap, csak ő áll,
másiknak a lelke már a mennyben száll.

Tettek, következmények, csak fogalmak,
mik még a béke árnyában fogantak,
de háborúban mit sem ér a szép szó,
csak a kard,a vér, a kegyetlen, zúzó.

Elcsendesedő érzelmek, csend, halál,
jéggé fagyott érzés, mely szíven talál.
Leeső kard, zörren, reccsen, eltűnik,
gyilkosság volt, rossz, gaz, mégis eltűrik

Kecses léptek zaja hallatszik tompán,
gazdájuk lépked lelkileg oly csonkán.
Kilép a világba, megvillan a hold.
Eltűnik. Minden, mi megtörtént, csak volt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-14 20:24:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-14 20:24:07