Túlvilági kristálypalota

Álmokban levés: egyenként-külön
Ház csendjében nevelt szívem
átvérző lélekkötésében
lélegzeteddel hiányzol
kedves érinthetőségeddel
összes hajnaloddal
Tét nélküli estjeim
felgyűlt avarillata
okos és szép mondatok felé sodorna
ha volnál szemedtől ágyékodig jelenvalóan
- mondhatón-mondhatatlanul –
EGY VERSBEN EGY MESÉBEN
VALAMIKOR ELINDULTAM MÁR FELÉD
A LERÓTT TÁVOLSÁGHOZ MÉRTEM CSEKÉLY HITEM
hogy maholnap mégis Rád találjak
Gyötörnélek űznélek hajtanálak
virágszirmokból teremteném valódi arcodat
Folyóvízbe veszejtenélek – hogy kíntól fuldokolva
a hullámsírból visszavágyjalak –
Szavakra serkentenélek s elhallgattatnálak
ecetért-mézért álmaidba járva
temetném magam aztán kőbe fémbe fába
s fájnék örökvalóan kincsek tékozló őszén
érzéseim anyai aranyhold világával
a szívvidékem télmenetét az értő csöndeket
jövendőn látnám szemeid gyönyörűségéül
forró könnyek között a hideg szobamélyben
hallgatag fogadnám Karácsony virradó hajnalát
Boldogság-palotádul szolgálnám angyalát
s őrült-ihletetten rágyújtanám a városra
az opálszín-hályogosra befagyott tavakat
tapostatván csillagménessel múló hamuvá
különös-koloncos világ-árva árnynak-szánt isten-magam







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Tekintet, 2006
Kötetben: A szeretet fájdalma (Budapest, 2014)
Kiadó: Kapu
Feltöltés ideje: 2016-07-02 14:00:21
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-02 14:00:21