A cselló

Ott maradtam, ahol hagytál,
csöndben, türelmesen –
a cselló gyönyörű hangja
testet ölt,
a kávéházi márványasztalon
a hófehér porceláncsészébe
marva ott látom édes ajkad
vörös rúzsba fagyva,
a félig elfogyasztott
dobostorta cukormázán
mozdulatlanságba
dermednek ritmusok,
a kemény vasszék
mámoros ájulatban őrzi
formás feneked
láthatatlan lenyomatát,
kócos hajadba nem mer
beletúrni a szél…
Ott maradtam, ahol hagytál,
a megtorpant időben,
csak bámészkodom,
széppé szeretve vagyok,
még mindig érzem illatod
és ujjaid finom táncát
arcomon…
Ott maradtam, ahol hagytál,
hideg a reggel, sötét,
lehunyom szemem,
a cselló gyönyörű hangja
testet ölt,
s nincs szavam…





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-19 21:03:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-19 21:03:28