CSILLAG-FORDULÓ

Atyám, égi honom hatalmas szálláscsinálója,
add, hogy méltó legyek, legalább önmagamhoz.
Rokonaim, szeretteim leghitványabbjaként,
mélyen tudjak még valós világodból
lélegzetet venni, boldogságot adni,
létezést csobogni, időm hömpölygetni,
arcaimat megtartani -, s nem feledni.
Mert míg természetes volt a szeretet,
mert míg nem ismertem halált,
s nem tudtam: a múlandó örökebb
annál, hogy  lehetek, s a semmi látszatából nem volnék több,
sem kevesebb, mint mire elrendeltél,
s  viselnem, cselekednem  illenék
őseim szorgos tenniakarását, imanyilvánítását -,
s mint törni szánt műremek, zúzódnom kell,
s felsajduló emlékekben egyszer, nagyon-egyszer! –
mesétlenül, a történet szabályai szerint,
kezdés-bonyodalom-befejezés után,
csillaglendülettel, de visszaadom Neked
risszen-rosszan viselt-vasalt  Lelkem,
a magam álszabadság-egyszeregy-jét !
-  vajh, méltó lesz-e a mérlegvonásra?
Belepréselődhetek-e tisztán  a sorsmentés
nagy Ismeretlenjébe!
Áment fogsz-e mondani Rám?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: HMF, 2014
Feltöltés ideje: 2016-08-25 03:58:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-25 03:58:23