Hová lettél, hová levél?

Poros már a lantom, s többet nem fial,
Potya tinta e vers, nem TOLLhat ki dalt,
Csak miután megfogant, ám lapom tűzbe végzi,
És lesz, ki majd lantomról jő a húrt letépni

Le-nem-teszem a blantot, mert Bermuda,
Nem találok írni, bezárt az ceruza,
S ahol szétesek, ott összerak celluxszal
MacGyver elromlott a reluxa

Minden szem tűzkő, termése a szikra,
Tárva-nyitva, de mindig vár kalitka,
Dohos cerka, reves fás, korhadt világom,
Termesz rágta ablakkeret, amin kimászom

Lassan teszem le, kezem ezzel kínlódik,
Mint személyimen vala betegelt Tinódi,
Most szívózik vélem hímzett szempontja,
Ennem nem enged, ez énemnek heroltja

Lett eszem, a lant ontja termését,
Ágában a mentális veréblét
Úgy szórja kinézőpontozva eszméjét,
Akár a véres mészáros a termékét

Le veled Te, lator, megint megremeg a toll,
Nem kapsz dalt, max helyesírást kapol,
Ne hívj így, se úgy, mer` nevekben szűkölsz,
Leszel még színész, ha már a közeged függöny

Mint mondtam, én erről lassan teszek le,
Csupasz lapon csupán maszkban lehetsz Te
Igazi valód, mely egy kicsit sem original:
Hisz ekkora fake nyomot bennem egy kocsi csinál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-23 02:07:19
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-23 02:07:19