Egy hely
Lehet, hogy nem találsz ott, hol keresel,
s akkor futunk össze, ha nem is vársz,
de van egy hely, mit mindketten ismerünk,
egy hely van, hol mindig megtalálsz.
Emlékszem, kamaszként arra játszottunk,
csalogatón intett a parti nád,
a vad bozótot felverte kacajunk,
s gallyakból eszkábáltunk kalyibát.
Illatos széna volt puha derékalj,
ágak résein belesett az ég,
mosolyogva bárányfelhőket terelt,
s ránk villantotta tiszta türkizét.
Ártatlan csókok, tétova ölelés,
kipirult arcod szemem bogarán,
szürke hétköznapoktól elcsent percek
sorakoztak szép nyarunk udvarán.
Azóta sokszor jártam ott nyugtalan,
kóborolva végtelen partokon,
kergetve vágyaim illékony nyomát,
futó mosolyt kőmerev arcokon.
Végigjátszva gyermekkori álmaim,
apró kunyhónkat meg nem lelhetem.
Csak helye ásít az öreg fűz alatt,
a minden titkot tudó rejteken.
Ott várok rád mindig, ha arra járok,
bár csak sejtem, nem tudom, merre jársz.
De van egy hely, mit mindketten ismerünk,
egy hely van, hol biztosan megtalálsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
