In memoriam

In memoriam

egy Ady-sorra:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak…


Füstösek voltak nyíló egeim.
S mind a gyermekkori álmok.
Zsömle szalonnás rántottával!
Vastelep-játszótér. Mindenhol bádog.

Furcsa iskolák. Angyalföld-emberek
És tripla méretű vágyak.
Orosztanárnőnk Olga, jó kövér.
Dugd meg – mondtam a Dobárnak.

Búsak, szürkék, kopottas reggelek.
Kesernyés pótteák, szelet kenyér.

Ötvenhat: tejkonzerv, Ikka-csomag.
(A Lehel piac! Kocsikról téliszalámi!)

A Kossuth téren - tizenkét évesen –
Éjfélre rámszáradt a vér.

Bíbor egekbe szálltak életek
Végtelen egyszerűn.
Szakadtak családok.

Füstoszlopok.

Az éjszakai égre
Bíborszín szikrákat lőttek mozdonyok.
Vagonban, gyalog, teherautókon
Vagy kétszázezer ember szétfutott…

Levélben jött a hír: kiértek
volt ismerősök,
sok jó és rossz rokon.

Én maradtam. Később is. Mindörökké.
S barátaim mind. Bár fény ránk nem derült…
Rekedtes hangon dúdoljuk egyre:
- Itthon a varjúcsapat is nótákat fütyül!

Itthon… Szent István park… Berlin bár… szerelmek…
- A múltunk hátunk mögött hegedül -

Hazánk! Mondd, hazánk-e még az Ország?
A kintről visszajöttek vannak felül…









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.