Kiutal

Nem elnyomott részeden mímelsz kreativitást, csak
az hagyja, hogy megnevezd, túl nagy teret fog le, le-
folyik oda, ahova a félelem bevonzza, beigazolhatat-
lanul befejezett. Nem hasznosíthatod azt, ahonnan
rendelkezésedre állón követeled. Fenyegetését be-
váltja a mindent csak egyszerre elérni nem tudó.

Ólomlábakon elővigyázatlan, nem terjed ki a figyelme
minden elengedhetetlenre, finom manőverekért nem
bír kitérni a tompa tombolásban. Keresztjét béklyóként
hordja, nem kopik, a föld is kiveti magából, ha sírt szánt.

Nekem súlyosabb, többnek tesz ki, gyakrabban
enged a kiszolgáltatottságnak. A veszteség
levezet, végigvonul, figyelemmel kísérhető a
bekövetkezés a visszafordíthatatlanság után.

Csak attól félek, hogy túl zavart leszek rólad
beszámolni, az okról, ami ide juttatott. Felelősöm
vagy, felejtettél, kérdésbe csomagoltál, magadnak
hagysz megválaszolatlanul. Nem ismered fel
bennem a vétked, rám hárítasz, legyek én a
magyarázat, ne én kapjam. Rólam nem rád
ismernek, eltekintenek tőled, ha a vád feléd
irányul, még akkor is, ha ez enyhébb. Az egyetlen
számodra lefojtott igazi vagyok, csak én vagyok
visszautasítható ajánlat neked.

Ne múltidézéssel tisztítsd meg a bűneinket,
a jelennel csak a te bűnöd tedd jóvá,
ne érződjön hogy romokon építkezem.
A kényszer kontrolljával rángat dróton az
őrangyalom, biztos kezekkel ragad el, ha a
falhoz csapódnék. Az érzéstelítettség
elhazudójává tudsz csak érzésteleníteni. Azt
hiszed, magaddá fejtesz. Leásom magam az
égbe, majd kiesem belőle, nem hozzám vagy
közel, hanem tőlem, én pedig távol hozzád.

Képzetet keltesz, de te nem ismersz magadra
benne, azt sajátítom ki magamnak belőle,
amilyen tőled is a világ, de senkinek se jutna
eszébe rajta keresni téged.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-24 19:43:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-24 19:43:45