Mindig ugyanaz

A cipőim félholtra verte vastag fonatú korbácsával.
S én kikötözve, kidülledt szemekkel végignéztem a jelenetet.
- Mit művelt megint, Maga elvetemült?!
- Én? Semmit. Csupán véget vetettem a befőttként dunsztosodó áldásnak.
- Tudja, mivel jár ez?
- Hogyne. Végre kihátrálhatok a csengettyűkészlet lihegéséből. – feleli
higgadtan, azzal nyoma vész.
Órám hangja ébreszt. Vetek egy pillantást rá. Te jóságos ég! Világító
számlapja nem az időt mutatja, hanem nassolnivaló termékeket, amint lehajtott fővel, frissiben elősorjáznak.
Az én hibám? Az én hibám… Nem tanultam meg sereget toborozni az este folyamán,
s ez a mulasztásom bizonyára kihatott
az ébresztőórámra is.
A múlt égetett cukra köszvényes bajkeverő? Meglehet.
A pincér kopogással jelzi, hogy bejönne.
- Csak tessék! – kiáltom ki.
S hopp, már be is surran, s aranyozott szegélyű tálcáján egyensúlyozva
már hozza is a reggelit, illetve:
az ingatag alibik terhességi tesztjét. Ez normális? – háborgok, egyelőre hangtalanul.
A kisasztal közepére helyezi az „ennivalót”. – Én nem ezt rendeltem! – kelek
ki magamból.
- Tisztelt uram, de bizony ezt. – cáfol rá Ő. Jó lesz csontritkulás ellen,
ahogy méltóztatott mondani tegnap délután, a rendelés
leadása közben.
Ebben a pillanatban észreveszem, hogy nem tudom normálisan behajlítani
se a térdeimet, se a könyökízületeimet.
- Takarodjon! – rivallok rá, ahogy a torkomon kifér.
- Én elmehetek, - duruzsolja sejtelmesen -, de mi lesz akkor
a reggelivel?
- Öntse oda a szállodai kutyájának! – parancsolom.
Erre Ő méltóságteljesen letekeri a derekára csavart kötelet, az ágyamhoz rögzít vele, hogy mozdulni se bírok,
s én dermedten figyelem, amint vastag fonatú korbácsával félholtra
veri a cipőimet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-28 12:39:32
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-28 12:39:32