Valaki tudja rólam

Valaki tudja rólam…
Nem bújhatni sehová,
se egy kő alá.
Ha létezel – vagy.
(Azonosítva…?!
Hmm…)

Valaki tudja rólam.
Megvesződött sorsom bújja.
Katonás rendhez jól igazodom, mégis
felkutatják, ha akarják
másodpercnyi múltam.

Mert valaki tudja rólam.
Hogy mit, nem számít.
De ha számít,
kiállhat s kiálthat rólam
akármit.

Hisz valaki tudja rólam is,
ezt váltig állítja;
fejéhez kapva kapja fejébe,
hogy gyanúimat hogy’ gyanítsa.

Így tudnak rólam…
Bámulókat bámulók,
vajon bámulni jobb-e már,
mint tenni bámulnivalót?

Hisz rólam is tudja valaki,
de pont nem azt,
amit igazán kéne.
Ő mondja meg, ki vagyok s lehetek,
s ő dönt felettem – no bár félve.

Az erő-tekintély nem tisztelet,
a jutalom nem lehet büntetés,
csak ott, hol fordítva folynak a dolgok,
hol meghamisítják a tévedést.

A senkik hogyne tudnának rólam.
Hogy mit is? Abszolút nem számít.
De ha számít,
ki állít, kiállít rólam
akármikor
akármit…
(Evolúció…?!
Pff…)

(Pápa, 2015. december elején)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-15 17:08:59
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-15 17:08:59