A hatodik napon

ugyanúgy ébredek mint máskor
csak fények villannak szemből
az ablakon egy kék óriás ballon
úszik unottan át az átlón
narancssárgás ragyogás
az üvegen túlról
kezed kezemre téved
azt mondod: szeretlek
váratlanul ér vallomásod
aztán odahajolsz hozzám
csókod számhoz ér
és azt súgja: feküdjünk vissza
az ágyba
kibújsz ruhádból
s a lágy ívek vonalán
köldöködnél elakadok
megfogod kezemet és
elindulsz vele …
mennyi sötétség rejtőzik a nőben;
leköti tested a testemet
mézeskalács illatú öled völgyén
szédülten kapaszkodom és
amit fölépítettem fejben
most megint lerombolom
suttogva szólok csak
hangom alig észlehető
egy szőke nő
álomba szenderül vállamon
arcomon újra nyugalom honol
a hatodik napon






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.