NAPKIRÁLYNÕ
az érett meggyszemek üvegtestét csodáltam
még gyermekszemmel s bennük a sötét magot
s elképzeltem: óriás meggyszemekben
áttetsző vörös fényben barangolok
felhő futott zápor lobbant az évek
egymásbaszökő fűszál-hídjain át
gyümölcs gurult, dal ringott, manók kardja
villant, védte a gyermekkor honát -
lelkedben éltem Napkirálynő, kedves!
most, hogy ismét a vendéged vagyok
patak rohan felém s játékos kedvvel
magasbaszökkent vízcsepp-csillagot...
lelkedben élek Napkirálynő, kedves!
s míg rátekintek aranykoronádra
ezer tükörben alakod dúdolva
ringatja tiszta fények dajkalángja...
csak Téged látlak már, csupán Tehozzád
küldöm a Szépség álmos rózsacsokrát
ne adjál nékem könnyelműn kegyelmet:
hisz tudod rólam - csavargó vagyok
de csak a Te világodban csavargok
kisimítom a gyűrött dallamot
s szemedbe nézek Napkirálynő, kedves!
csak azt bocsájtsd meg, hogy nagyon szeretlek!
/1959/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
