VAdászles a Bükkben


és kényelmetlen ülni itt a deszkán,
ha nincs kezemben semmiféle szerszám,
hogy reggelig a sorsot szétcsiszoljam
és értsem meg, milyen lesz élni holtan.

Az ember végül megy az etetőhöz,
bevonzza testét néhány téridőköz,
s amint szájával épp a táphoz érne,
egy dörrenés üt és mindennek vége.

Csak ennyi lesz. Csak így. Ezt bárki jámbor
át tudja élni, nincs szó igazáról,
halántékon vagy szügyön lőnek, így lesz,
és bújhatsz, nő, a humanoid hímhez,

mert ő a bátor, alfa, béta, gamma,
ha sírnom kellett, nem hagyott magamra,
a célzóvizet nagy kortyokban nyelte,
a véres fűszál sosem érdekelte.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-31 00:19:23
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-31 00:19:23