Nyárszilánkok

1.
Várt vihar tombol, lecsap a tájra,
porló bokrokra, izzó fákra,
lehullt gyümölcsre, száraz ágra,
kínban üvölt,   s mind a miénk,
de nincsen, aki bánja.

2.
Boszorkányos, dagadt hold jár,
reszket a szél a csipkebokornál,
s venyigelángnál táncol a lány.
Üdvödre vársz ott, de látod
a táncot, és zsibongó véredben
zsong, zúg  a halálod.

3.
Mire izzadt álmainkból felocsúdnánk,
elszelel a nyár. Fatörzsek udvarokra
dőltek,  s mindenki telére vár.
Mulandóságunk lángoló nyárba hull,
s mint egy hűvös sóhaj, tovaszáll…
.
4.
Hozzánk nőtt szavaink recsegnek a szánkban,
izzadó porban káromlások dzsungele nő.
Állnak az álmok, várnak a dolgaink is,
s a parkok zugaiban estelente
szép zokogású árnyak teste  omlik alá.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-08 22:17:21
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-08 22:20:00