Mi a vers?

Szavak, sorok közötti lyukak tömege…
Behatolható szándék?

Álmatag elmék
szabad prédája:
vákuumformált pénisz, vagina?

Tetraéder színű
Csont-fehér sínek,
Pszichén átsikkanó elvonatkoztatás?

Látomást megtestesítő valóság,
kőszirt lénnyé konokult versláb,
elmét facsaró metafrázis?
……………………………………..

Nem hasonlatok szépséges képen,
— mint megannyi festett stáció —
zeneként kimondott szavak, szépen
megformált alliteráció...?

Mért nem állhatok perben
másokért hexameterben?
Nem tapaszthatok katlant,
írhatok verset szokatlant?

S vessem el a kedvelt
Epigrammát?
– „Ne várj: testemnek por
lepi grammját!”
……………………………….

A vers olyan mint egy lenyomat,
hordja énem összes jegyeit.
Mint fa-derékon érdes kéreg,
font forma alatt a gondolat.

És van ki mindezt mégsem érti,
kinek versem nem elég mai,
nem modern, ósdi tán’, formai
képe a ma divatját sérti.

Mi dolgom hát költészetemmel?
Kérdések rontanak rám máris….
Kétségem más korra teszem el:
ma pennámra vár a kalamáris…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Föveny, Szegedi Szépírás, 2001
Kötetben: Mélybõl fakadó tácok (Csongrád, 2002)
Kiadó: Raszter Kiadó