Hullámok vernek sziklapartot



Hullámok vernek sziklapartot ,

Hullámok hangolnak égi lantot ,

Tengerhabok játszanak Végtelent ,

Elmúlást suttog az értelem .

Elveszik a távolban a szem ;

ott hol lezuhan a Nap,

s összeér az Ég , s a hullámzó, robbanó Kék.

Elmúlás súlya gördül távolba

hullámok hátán, békébe hullva .

Habok dobolnak sziklán ritmust ,

Habok dobolnak szívednek ciklust .

Habok  rohannak veled dobszóra ,

hogy a látóhatárhoz érve

belevegyülhess a Mindenségbe.

Hullámok vernek sziklapartot ,

Hullámok hangolnak égi lantot ,

A Tenger az Egységről vigaszt suttog ;

Ájárja tested ,  átnyújtja Önmagát,

' évezredeink élő s szerető tanúját.'





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.