|
Azt írja a Facebook-on, hogy neki
A pia folyékony pszichiáter.
Túllépve a képzavaron,
Eszembe jut egy s más régről.
Emlékszem rá a cserepesi nevelőotthonból,
Jandának hívták és Jazelinnek csúfolták,
Mert már nevével is kilógott a sorból
Az Évák, Erzsikék, Mónikák közül.
Apja börtönből ki, börtönbe be,
Az alvilágban Kisrablónak ismerték,
Alkoholista anyja a 4-es főút mellett
Ismerkedett autós férfiakkal, aztán
Begyógyszerezve vonat elé ugrott.
Janda úgy focizott, mint egy fiú,
És úgy hisztizett, mint a lányok.
Agresszív volt, mint Henry Fonda
A Volt egyszer egy Vadnyugat-ban,
És érzékeny, mint általában a csajok.
Azzal az iciripiciri külöbséggel
Darvadoztunk ugyanabban az időpontban
Cserepesen, hogy ő állami gondozottként
„Üdült” ott, én pedig „nevelőként”,
Vb-titkári beutalóval nyaltam a sót.
Büntetésből ejtőernyőztem a tanácsházáról,
Mert az üzemi konyhán, evés közben
Azt találtam mondani a semmitől sem független
Függetlenített szakszervezetisnek,
Hogy ez a káposztás kocka ehetetlen.
És különben is, inkább négyzet.
Rajta kívül vagy negyvenen hallották.
Nem maradt titok. Ekkor 1985-öt írtunk.
Különben tévedtem, mert azóta ettem már
Sokkal rosszabb káposztás tésztát is,
De ez már egy másik, ismert történet.
Mármost mi következik mindebből?
(Pia, folyékony, pszichiáter, Janda a kóterben.)
Némi jóindulattal sem sok, zenei aláfestéssel.
Számomra az ital túl drága méreg, és
(Néminemű vargabetűktől eltekintve)
Nem használom se erre, se arra, öngyógyítok.
Bár, igaz, ami igaz, Jandával nem egyforma
A sebünk, nem bizony. A kis különbség sok.
|
