Disztingvált család

Ha a családodban
kirekesztett vagy,
hol lehetsz otthon?
Farkasok között
feketebárány vagyok.
Éhes a család.
Fogselyemmel fenik fogukat rám,
és néznek bájolgó,
műfehér vigyorral.

Nem vagyok bárány!
Vidám testvéreim vannak.
Egyszer mosolyt varrtak a számra,
de a cérna elkezdett bomlani.
Ki tudja mikor pattan el
végleg?!
Anyai kenyérből
morzsát szórtak le elém,
lehet madárnak néztek.

Anyánk máshogy szerette volna.
Tudom.
Megsúgta.
Mert pólyázott lelkem, mikor
testvéreim ringatták...
mindig rémálmok vártak.
Valahogy tudta.
Sejtette.
Így lehet, hogy
elfáradt örökségünk
csak
az én mellkasomon nyugszik,
– csak én mesélek neki –
mert
még tudok álmodni.

Torkom szikes-száraz...
Az elnyomott szavak
mégis nőnek...
mert a múlt
még mindig
locsolja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-13 13:57:19
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-13 13:57:19