Nem engedsz

Minden éjjel veled
az éjszaka feszületén
feketén és fehéren
ahogy a némafilmeken
gyors a mozgás, szögletes,
és ettől az egész
elveszíti a realitását

Mintha nem te és én lennénk,
minden nap számunkra kihívás,
minden nap újrakezdés

Nem nézzük az órát,
és hogy meddig fog tartani,
mint amikor a gyerek járni tanul
élvezet és erőfeszítés
természetes, mint
az izmok és inak játéka

egy ütemre lélegzés,
és az örök igyekvés,
hogy el ne rontsuk
Belevésni fába, kőbe erre jártunk
egyszerű ábrákba foglalni
amit száz év múlva is értenek

Legalább ennyi
de most még a szemed
az őszhöz hasonló színekkel,
a barna árnyalatai a kék ég alatt
itt tartanak,  s míg rám szegeződik
ez a tekintet, mint a felemelt fegyver
nem mozdulok,
s te sem engedsz.
Mint a prédát, szorítasz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-29 22:44:55
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-29 23:21:47