Angyal a hóban

Alig múlt még ötéves, a szavak is nehezen tolultak az ajkára,
de amit látott nyomban felismerte.
Anyu meséiben mindig feltűnt, és karácsonykor is lelkesen hallgatta a róluk szóló történeteket,
de most valahogy teljesen más volt.
Ahogy a szél erősödött a hópelyhek lelkes tánca el-eltakarta előle,
és a testre hulló hóréteg egyre vastagodott.
Amennyire gyorsan csak tudott odafutott és legugolt mellé.
Belenézett a halovány arcba
és a hibátlan bőrön túl a csukott szemeket nézte.
Lehúzta a kesztyűket és gyors mozdulatokkal seperni kezdte a havat a másik arcáról, testéről.
Gyorsabban és gyorsabban a kesztyűk önálló életre kelve repkedtek a kabátja körül.
Megtalálta a kezet és húzni kezdte – be a házba ahol meleg van – de a test nem mozdult.
Minden erejét beleadta, de csöppnyi keze állandóan lecsúszott a másik jéghideg csuklójáról.
Ajka remegni kezdett, az apró ujjak egyre pirosabbak és érzéketlenebbek lettek.
Egyre elkeseredettebben húzta és ajkai egyszer csak síróssá görbültek.
Kibuggyantak az első könnycseppek és végigszánkáztak a pufók arcon.
A hidegben a meleg könny sávokat mart a kihűlt arcra
és álla gödréből a lehulló cseppek apró lyukakat fúrtak a hóba.
Hirtelen szétnyiltak a hóval fedett szemhéjak,
és a kék szemek mellett egy kéz is elindult a kislány felé.
Egy ujj kinyúlt és a lehullani készülő könycsepp egy mozdulattal az ujjbegyre került,
ahol apró remegéssel, mint egy apró gyémánt csillogott az est fényeiben…
Azután a könnycsepp az angyal tenyerén apró csengettyűvé változott,
és ahogy felemelte halkan csilingelni kezdett.
Hangja olyan gyönyörű volt, amilyet még sohasem hallott, mintha ezer angyal énekelt volna.
A kislány elmosolyodott és a könnyei lassan felszáradtak.
Érezte, hogy elgémberedett tagjai lassan kezdenek átmelegedni,
és ezzel együtt szíve is egyre könnyebbé vált.
Az angyalka apró kezének szorítása fokozatosan erőtlenedett,
kicsi teste hűvösebbé és halványabbá vált, míg végül megszűnt létezni.
Meghalt talán? Nem valószinű, hiszen az angyalok tiszta szeretetből állnak,
ami nem tűnhet el. Minden ember lelkében ott lakoznak.
Benned is, bennem is.
A kislány hazavitte a csengettyűt és felakasztotta a karácsonyfára.
Azóta minden karácsonykor csilingelő hang jelzi, ha megérkeznek az angyalok.
Hallod Te is? Ma este Neked énekelnek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.