Aeneas és Orpheus a Görög Kerekasztal emlékülésén

- Mondd, Orpheus, mi tényleg megszereztük
az Aranygyapjút egykoron?

Miért? Minek? Kinek?

Héraklész, Argosz - s a többiek -
valóban velünk hajóztak akkor?
Ingyen és együtt húztuk
a dög nagy evezőlapátot?

Mióta Országom hogy felfedeztem
S benne felépült Városom,
feledtem, milyen is volt a hősi múlt –

Akkor is gyűlöltem ellenfeleim?

Az élet itt és most vidám.
A Dombon királyi bor terem,
Sok a jó nő, rengeteg vadászpréda,
és gyönyörre újra csak gyönyör felel –

Néha Trójára sem emlékszem biztosan:
ott volt az Otthon? Valódi volt?
- halálig harcoltunk érte? -
s sokszor felejtem Hektort, Priamoszt…

Mesélj inkább, Dalnok, magadról!
Való igaz, hogy jártál az alvilágban?

Az Istenekre, de hát miért?

Új vers-témára vágytál talán?
Érdekelt, milyen az alvilág-folyó partjára kiállni?
Vagy látni akartad Kháron kopott ladikját?
(S Hadész hogyhogy visszaengedett!?)

Na és Cerberus? Tényleg dalodtól
aludt el mélyen, ahogy mesélték,
vagy adtál neki harminc Noxiront?

Orpheusz, mondd:
Euridiké, a kis negédes
végül is megvolt neked?
Vagy ez titok?

~~   később, a tavernában, sok bor után   ~~

Nézz rám barátom:
mióta itt élek, és ahogy,
nem látom az igazi Napot…
- csak ál-egek s beszűkült álmok vesznek körül –

Tudom:
Elsüllyedtem a régenvolt hírnév
s a pénz mocsarába
ostobán és
- érzem -
menthetetlenül…

Döfj le, kérlek!
- amíg még megteheted –
és menekülj innen
menekülj -





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.