Mi lesz majd?

Láttalak öregen, fiatalon.
A metróban te jöttél nekem.
Bent ragadtunk két megálló közt,
És fennakadtunk ócska tényeken.

Egy lányhoz siettél. Barna szempár.
És a teste: pont mint az enyém.
Ugyanaz a járása, mosolya.
Kár: az a lány nem lehetek én.

Ilyen ez az élet. Folyton várat.
Van bennem dac, mégis uralom.
Más karja közt zsibbad el a vállad.
Nekem meg csak nyűg a nyugalom.

Míg nem jössz, egy örökkévalóság.
Hajnalonként az ágyam kivet.
Rád gondolok ilyenkor, és arra,
Az én szemem ki örökli meg?

Ha bántanál, vagy téged bántanak,
Végre állj odébb! Vagy tűrd el!
Már nem magunk miatt aggódom.
De mi lesz majd a gyermekünkkel?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-06 21:29:51
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-06 21:29:51