Ficsúr

Már nagyapjának apja elkártyázta
a hétszilvafás ősi birtokot,
s bár háromszoros zálog volt a házra,
apanázst is csak elvétve kapott.
Beszűkültek bár pénzforrásai,
kölcsönkabátja kopott volt és használt,
jó tőkeforrást jelentett a manzárd:
futó pároknak pénzért adta ki.

Az orfeumba minden este eljárt,
hisz más használta otthon a diványt,
ott csókdosta a lányok kisztihandját;
a többségüktől többet sem kívánt.
A Béla pincért megkereste ott,
s mert cech fejében gyakorta volt vendég
balett-patkány és kórista-növendék,
szivarzsebébe Havannát dugott.

A törzsközönség imád táncikálni:
megtelt a parkett, lüktetett a szving,
felszikrázott a pillangó-kravátli,
kontrázott rá a lötyögő szmoking.
Megszokott volt a napi folytatás:
hajnalra kelve átrándult a gőzbe,
s egy kávéházban négypercesre főzve
már várta őt egy dupla lágytojás.

Nagyúr, belátom, joggal gondolod,
hogy versemben, mely sértődötten néz rám,
most tizenkilenc-valahány az évszám,
azért én erre nem kérnék lapot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-23 07:35:41
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-23 07:35:41