Örök

Csak a parketten ültem, fülemben Hobo Blues Band sikolt
Villon-i Haláltánc módjára omlik a kínkeserves szánalom dal.
Mint a bohóc, aki rossz tréfát dalolt. Vérben úszik a telihold.
Mint aki a szenvedélytől szenved,  vörös fagyban aratott diadalt.

Leszállt az éj és én mégis csak az ő leple alatt merem elmondani,
Kínozva kínzom már önmagam kínjait; nem fogok örökre kitartani.
Sugárkoszorút igen, te aggatál rám, dalomat mégsem zenghetem,
Üresnek érzem magam, vagy csak a lelkem kékült el?!

Sápadt volt a telihold, vérfarkas éjszakája a mai est,
Torkomszakattából üvöltök; üvöltenék, nem ereszt a test.
Kényszer volt mi karodba űzött vagy a magasztos szerelem?
Mi űzött engem szüntelen? Minden látszik a szememen.

Boldog vagyok vagy csak jó a szer, mi nyugtat rendszeresen?
Ott az ajtó, ámulok ki a világ bőségére, nézek mereven.
Édes szóval szép remények gondolatát ültetted el lelkemben,
Rab madár, szárnyam szegted, nem repülhetek szélsebesen.

Várt rám a világ, de tényleg nincs bennem semmi harag,
Kérlek hidd el, rózsaillat, cseppet sem érződik a hullaszag.
De nincs bennem harag tényleg, hisz együtt maradunk végleg.
Örökkön örökké egymáséi leszünk testileg lelkileg.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-20 01:25:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-20 01:25:36