fin

*Hommage à Yamanouchi Juntarō*

olyan befejezett olyan
pecsétszagú óriás ez
ki vagy te hogy spanyolviasz után még segget is törölj
s rám csukd a kaput
nyilván
ez a mankósbottal közlekedő stáblista
beszéde artikulálatlan volt olyannyira
hogy nem tudtam eldönteni mikor böffent
s mikor káromkodik
tudtam a csönd csakazértis halál
remegve próbáltam a szavakat fűzni mint cérnát a tűbe
nem is tudtam róla milyen türelmes voltam
a nyálam csurgott a serpenyőbe
s cuppogott mikor az arcomat belenyomta
legalább lehetne a megvetés beszédből is
mert jól jönne most egy ugródeszka a gyűlölethez
de csak vagyunk szótlanul mint akik épp véreset vizeltek
minden meghallott sóhaj egy-egy temető
erre jönnek a patkányok
ゲロゲリゲゲゲ
a mellkasom nedvedzeni kezdett de ez
nem vér
jaj
jaj
nem vér
a te mellkasodon egy ablakot látok
miért nem tolmácsolt nekem előbb
tudom én
eddig az ágy alá volt bújva
s benőtték a gyerekjátékok
hát megköszönöm hogy óvatos lehettem és
elbukhattam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-03 23:43:01
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-03 23:43:01