¡No Pasarán! *

Volt egyszer rég egy gyertyaláng,
mondhatni ő volt ősanyánk,
MI-vé gyúrt két kis csonka ént,
Philemont híva mintaként.
Derűre bú, és jajra kéj,
hullámzik, mint a napra-éj,
ha felkelünk, ha elbukunk,
csak szőjük kócos kárpitunk,
a szépség és a szörnyeteg
időfolyóban görgeteg.
Ki tudja ez most nyár vagy ősz,
elszállunk mint a lusta gőz,
kimondom hát, mi mondható,
leírva néhány gyatra szó:
Dúló idő sem törhet át,
míg méri szíved ritmusát.


* Nem törnek át! (Spanyol)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-09 12:11:59
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-09 12:11:59