nappali
intézményesítettem a szentimentalitásom
ott ül bennem apám anyám
egy kémcsőnyi családi zsír
a családi kerekasztal körül
tanácstalanul mint egy sebesült körhinta
apám ölelni is csak széjjel- tud
kicsordult szeretetét
többé nem szürcsölöm fel a földről
elárultat engem mindig
hogy barátságtalannak lenni az tébolyultnak lenni
közlése egy ténytorzó
és az én szívem egy laposüveg
hallod-e
még a megbánás is visszafordult bennem
te szokatlanul hangosan rettegő
te csöndkapujáigbádoglépcső
a nyakamra csomóztam egy megszelídhosszt
a dühöm szánalmas esélytelen
öklöm csúszdázik a kőkerítésen
két bagatell
kiket én fizetek hogy az ételt megrágják helyettem
hátha kiesek a gödörből
fárasztó lenne oly sok mindent észrevenni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-10 01:49:20
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-10 01:49:20
