A köd

Alszanak a fák a kásás ködben.
Szárnyán nedves fénnyel madár röppen.
Foszló falakra ráfagy könnye a holdnak,
tátogó csöndekre károgó árnyak hajolnak.
Utcalámpák köpködnek a ködbe,
gyerekarcú szelek röpködnek röhögve.
Akit a köd elér, annak vállára ül,
odakint, idebent senki sem menekül.
Ködszirmú virágok a földig hajolnak,
ködbölcső felett a szél altatót dalolgat.
Varjak feketéje beleszürkül a ködbe,
amit a köd elemészt,
elveszik örökre.

Merre lépjek a köd elől,
ami él, ami él, menekül.
Körben a házak vad barakkok.
Ne siess, ne siess! Itt maradok.

Valaki jár itt, ágak törnek.
Oltsd el a lámpát, értem jönnek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-06 13:54:51
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-06 13:54:51