MÚZEUM
Itt éltünk több mint fél évszázadot.
Ő innen ment el és én még itt vagyok.
Még minden őrzi itt az Ő nyomát,
Az Ő emlékmúzeuma ez a ház.
A hangját őrzik a komor falak,
Én hallom mit mások nem hallanak.
Itt hordom a múltat, mint bilincset.
Hányszor fogott itt minden kilincset,
Hányszor ment a hosszú folyosón át,
Az alakját még őrzik a szobák
És én látom, ha más nem is látja,
Ha átmegyek a másik szobába.
A fiókokban seregnyi holmi,
Őrzöm, mert én nem tudom kidobni.
Másoknak lim-lom, ócskaság lehet,
De nekem kincseket jelentenek.
Egyik helyen képek, megfakulva,
Közöttük fátyollal takart urna,
Benne por, ami megmaradt belőle,
Én vagyok a múzeum teremőre.
/2003/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
