Apához


Ne rój meg kérlek,
ne gyűlölj meg érte,
de pálinka ömlött rá
minden szent emlékre,
amit rólad őrzök.
S a kép már régen mállott.
Szárogatnám hidd el,
de a közönyöm ki áll ott,
és nem enged padlásra,
túl magasnak tartja.
Kopott létrán járni
nem éri meg, vallja.
Talán engem véd ő,
ne kutassam gyászom;
amit nem élhettem,
az örökre már álom.
Sírodhoz, ha mentem,
kötelesség hajtott.
De volt idő, ezt hidd el,
mikor szív óhajtott
megismerni téged,
tudni létem okát,
amit anya titkolt…
Rólad nem hallottam szavát.
Összetörted lelkét,
s vele haltunk ketten.
Ha kimondom, hogy apa,
szemem meg sem rebben.
Szívemben a fotók
alkoholban áznak,
marad tebelőled két gyermek,
s egy gyásznap.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-03 20:25:59
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-03 20:25:59