Hadd szívjam el

Hadd szívjam el

Még egy cigi kell
tekergő füstjére
felaggatni reményeimet
csak a bennem felgyülemlő feszültséget oldanám-e képpen én
szürke füstje hadd járja át
gyávaságom görbe útvonalát
míg elszívom időt nyerek talán
nikotin függő idegrendszerem
engedélyt ad nekem
kell még kis idő
míg a nyelvemen ülő szavakra
vastag kabátot gombolok
és kiengedem ajkam feszülő kapuján
vacogni a télben
piszkos arcú
könnyes mondataimat
tisztán kell szálljon a hangom
ne szennyezze be
a félelem körbe ráégett
védjegye
míg felér a jólhízott felhők
bordái alá
megérinteni a bezárt szíveket
Jézus törte szűkös kenyerem
szőke kalászait
megérve lám
barnán terítem
szét a világra
kilincsekre csorduló nyálam
ne legyen senkinek bánat
üres tarisznyámon monogramként varrva
anyám jaj szava
apámtól elcsent viseltes cipőm
évszázadok mocskában
cupog
vajon ki törli gonddal róla le ha nem én a szénszínű iszapot
hogy véges utamon
ne hagyjon örökké
gagyogó nyomokat
és én kinél hajthatom
majd álomra vén fejem
kaktuszokkal kitömött vánkosom
tövisei
hagytak már vérző sebeket
egy kereszten csüngő
bús fejen
az utolsó cigit még hadd
szívhassam el
mielőtt kiáltok az égre fel
ahol apám csakúgy
mint idelenn
ismét a mások kis cselédje lett
imáim hiába küldözöm
csattani mint erős vasöklöket
betörni a süket falakat
szabadulást hiába remélek
nyugtot már az ég
sem
a föld nem ad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-15 18:56:16
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-15 18:56:16