Legyen a neve

Szavakat őrzök belőled,
tompán zörgő, csupasz mondatokat,
és a mozdulatot, amivel a szádhoz
kaptál, mint egy kisgyerek.
amikor valami felzaklatott.

Évek óta hordozlak.
Hiányként csörömpölsz bennem,
mint őseim egykori álmai
egy széltől himbálózó
tarisznyában.

Valaki egyszer majd a vállára kap,
és elvisz abba világba,
ahol gyökereivel az ég felé
fordulva, levelekbe kapaszkodva
növekszik egy fa.
Kortalan kislány ül alatta.
Az ujját szopja.
Legyen a neve Rebeca.


2018. február 2.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-28 13:11:23
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-29 15:38:36