Locsog a lélek óceán

              (Salvador Dali képeihez)

Freud szuggerál
Szürreális álmokat locsog a lélek óceán
Vászonra fagynak a színek
Képpé dermed a hullám
Fel a horgonyt elhajózik a dívány
Rejtegetném de integetek
Mutogatom mégis a szamárfüleket

Születés előtt vagy a halál után
Teljesen egyre megy
Az igaóra teng-leng de mutatója nincsen
Az öröklétben és az örök létben
Az idő egyaránt értelmezhetetlen
Hajunkba beragadt az elmúlás szúrós bogáncsa
Por és verejték olé-olé
Párzó gyilkoló ösztöneinknek kiszolgáltatottan
Élünk akár a torreádorok
Vérmámoros arénák porondján
Vörös lobogó rongyok körül kerengünk
Magunknak is rázzuk magunk
Népboldogítók fantaszták zsarnokok
Szélhámos eszméiben hiszünk bigottan
Lelkesülünk megcsömörlünk kiábrándulunk
Istenítünk sárba tiprunk
Istenülünk sárba tipratunk
Bikáink küzdenek míg beledöglenek
Szarvuk között a Hold lábuk közt üstökös
Fanszőrzetük loknikba ondolálva
Bitóra kötik kék heréiket
A méla ökrök ködöt szántanak
Néhány liter piros petróleumban
A szerkezet ketyeg a mellkasomban
Szorítják hosszú kalamárisindák
Széléhez él a mézes élet
Lecsepeg
Gusztustalan amőbaként folynak el az órák
Napok hetek hónapok az évek
Spermája lepke lesz vagy hernyó
Sima márványlapon görög selyemcukor
A szemgolyó új diszharmóniát rakosgat
Összetört a valóság
Gyűrött homorú tükröm képecskéiből
Légylábú elefántok búbánatbalettjét fejen csapott
Márnák szájszélein remegő utolsó tát
Rémülten morzézzák ég felé a fák
Hamvas barackvirágszín végtagok
Szakítják a négy égtáj felé
Fogmorzsoló előérzeteim iszonyatát
A szerelem a kéj oroszlánszájában hörög
Zümmög a kis darázs
Kifakadnak a gránátalmák
A távolságok négyzetével csökkenő vonzerő
Parabolái a mindenségben szerteszét feszülnek
Féltékenység önzés
Az én tigriseim meztelen Vénuszom álmai
Milyen nehéz és nagy lett a fejem látod
Anyám kitárt öledbe még egyszer hadd tegyem
Selymes sejtjeidbe szüld vissza minden sejtem
A flaszteren szivárványszíneket
Gennyedz a gázolaj nagypénteken
Az utolsó metró elrobog a Montparnasse felé
Vér és verejték villanó vakuk olé-olé
A Koponyák hegyén megtört megtért lator
A gerincemhez görbítem kiérdemelt keresztem
Izsópszárral a szivacsot nyomjátok a számba
Nekem is egy kis borecettel
A fekete lyuk harsányan röhög
Szegény Bajazzó csörgősipkás Rigoletto
Csak csomagolás a póz a máz csak felszín
Vedli az éjt a fekete kígyó
Mind messzebb az állomás aprózódnak a fények
Hát bajszom hegyére tűzöm a sötétet





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-01 16:40:26
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-03 18:03:34