Léptem megül a sziklán,
mintha jártam volna már itt egyszer.
Akkor még nem volt ilyen életlen a fodra,
akkor még nem csúszott el szememen a reggel.
Csak most pereg,
arcomon fut, lassít szakállamon, mintha várna,
de sziklára érve szétfolyik úttalan, mintha lett volna
mindig, de (becsapna, és) most látom utoljára.
