Vezsenyi Ildikó (változat)

Vezsenyi Ildikó, valamikor író akart lenni.
Most annak örül,
ha talál egy tollat, ami fog.
Színes ceruzákról álmodik.

Versekről szó sem volt.
Szerelemről már nincs.
Csakis tananyagban.

Költésről, meg akkor,
ha összegyűlik 30 darab tojás.

Petőfi, Ady, József Attila és társaik,
minden fontosat elmondtak.
Nem kevesebbet, és soha (nem) többet.

Részéről minden
artikuláció partikuláris.
Saját szakállat növeszt.

Fene fenét eszik – akkor se!
így szól a fanfár.
Csak neki fontos, hogy írjon.

Tovább is van.
Mondjam még?

Valamikor zene akart lenni.
Ma annak örül,
ha csend van körülötte.

Nem talált magához szerzőt,
Maradt simán csak zaj.

Tovább is van.
Mondjam még?

Valamikor regényhős akart lenni,
de nem volt  aki kitalálja.
Ezért, maradt kicsit lökött.

Ezért esik, puffan.
Ahogy eszik hízik, vagy fogy.
Ha kergetik szalad.
Nem szégyen az,
főleg ha hasznos.

Néha azért megáll,
tudja,
hamarabb szabadul.


Tovább is van.
Mondjam még?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-09 18:25:34
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-15 18:21:45