Valami ajtót (rimék)

„Valami ajtót bezártak örökre, és egy tükör
hiába őrzi képed; egy keresztúton hezitálsz…”*

Mihez is kezdhetnénk tanult tehetetlenségünkkel? Semmibe nyúló
mozdulatainkkal? Falhoz verődő mondatainkkal?
A fák korán reggel még csak a vállukat vonogatják.
A madarak meg csak a magukét fújják napestig.
Valami ránk gördül, mint a kő. A visszájára forduló
idő. Emberek áradnak. Az utolsó ítélet térképe
az arcukon. Tenyerükön a barázdák, mint a sóval
behintett árkok az üres mezőn. A hajuk földig ér.
Behatol a repedésekbe, lekúszik a gyökerek közé. Vizet keres.

2014. december 16. – 2020. május 29.

*Jorge Luis Borges "Határok" című verséből






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-30 01:41:23
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-30 01:43:01