Anya

Este majd egy kicsit beszélgetünk?
Mint mikor az ágyam szélén ültél,
nem is kéne mobilt használnunk,
csak úgy mesélnél nekem,
mint egykor tettük önfeledten,
mikor papírrepülőket dobáltunk,
a régi ház gangjáról, hol laktunk.

Megkérdezed-e úgy, mint régen
kézen fogva iskolába menet,
hogy meg van-e mindened?
És az intő miatt szólsz-e majd
annak a hülye osztályfőnöknek,
mert nem én pöcköltem óra alatt
csajok fejéhez papírgalacsinokat,
bár a földszinti wc-ben a fiúkkal
vihogva, mi firkáltuk össze a falat.

Vasárnap, mikor az ebédet főzted,
apám a szomszéddal borozgatott,
te az asztalon az abroszt cserélted,
a nagyikám épp pongyolát mosott,
magában beszélt és úgy gondolta,
senki se hallja, ha szótlan dohog.
Tudtad akkor, hogy mire gondolok,
amint megkérdeztem tőled aznap,
engeded-e majd, ha indulni akarok.

Azóta megmásíthatatlanul felnőttem.
Hiányod néha még felötlik bennem,
és tovább foltozgatva őrzök valamit,
de nem is tudom.., tán az emléked,
a hangod, mely olyan melegséget
adott, s belül sokáig visszhangzott.

Néha ha rossz álomból ébredek,
hogyan vigasztalnál engem meg?
Hiszen már nem vagyok gyerek.
Vagy meséljek most én neked?
De miért is tennék ilyet,
hisz nap nap után úgy kelek,
hogy egy ürességet kergetek,
mint a metróban a kocsik után
kavargó szél a reklám-fecniket.

Ha egyszer még együtt lennénk,
ebben az összekuszált világban,
fognám a kezed, s csak szaladnék
vissza, abba a régi Duna-parti házba.
Akkor még benn a szívünkben sejlett,
amit valaha is érezni és tudni lehetett,
ama mesebeli Óperenciás-tengeren túl,
csak a vénülő időt kellett megállítanunk.

Hogy mi mozgatta benned a lelket,
megeshet, már sosem tudom meg.
Míg hagyták, szárnyaltál ha lehetett,
bár a sorsod egészen mást követett.
De a soha fel nem tett Igaz kérdések,
a meló miatt elmaradt beszélgetések,
talán azok fájnak a legjobban…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-07-09 07:51:47
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-09 07:51:47