Hanggal hallgató



Titokban írom,
magam előtt is szégyellem,
hogy keveredtem én ide?

Egy rohadt rendszerben már azért fölkeltem,
hogy gimis társakkal az embert megváltsuk,
napestig jártuk a várost,
vagy hajnalban, Pesten,
a római romoknál darvadoztunk,
mert az ember, az valami gyönyörű.
Rendszereken túli volt a vágy,
nem zavartak meg szarmaták,
rabszolgafogó latinok, török, tatár,
német vagy orosz megszállás.
Ifjak voltunk, gondunkban koravének,
akikben nem pénz és az érdek az első,
de szabadon a testvériségben egyenlők.
Bárki bajára, fájdalmára
négy-öten tudtuk az írt, a vigaszt:
hallgattuk, mondja csak;
máskor én mondtam,
gyógyítva hallgattak.

Mások a csendek azóta,
mért jönne ki szó, amikor harsányság
terjed keletről nyugatra, s visszafelé:
hangernyő és semmi alatta.
Mert még tudtuk: feladat az ember,
s annyi teendő önnönmagán;
bólintás, halk mosoly,
nem hangos önáltatás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-08-05 09:10:29
Utolsó módosítás ideje: 2020-08-05 09:10:29