|
Duma György |
| Utcák madarai, terek liliomai |
|
Nem kérek tőled túl sokat,
nehogy te légy az áldozat,
csücskét, amennyi jut neked,
hiányát észre sem veszed.
Kartonból ágyat híd alatt,
cipő-felsőmre talpakat,
nadrág derékra madzagot,
csak amit más már eldobott.
Szelet kenyérre párizsit,
-éhes gyomor nem álmosít-
füstszűrőn túli csonkokat,
kutya elásta csontokat.
Kis flaska mámort éjszaka,
ne bántson úgy a vér szaga,
sebeim kínját rejtse el
szeszekből mázolt akvarell.
Emberi gesztust, csöpp mosolyt,
ha már a vére értünk folyt,
ne rúgj pofán, ha álmodom:
túllépek egyszer árkodon.
|
|
