| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Zima István |
| A megszokott színek(2.) |
|
Sárga Bás izgatottan lép otthonába.
Nővéri munkaruhában, utcai cipőben trappol be a nappaliba, ahol férje, Kék Bás éppen munkába készülődik, és elmélyülten zoknit keresgél.
– Nyugis éjszakád volt? – kérdezi férje, és feltekint.
Sárga Bás összehúzza a szemöldökét, majd komoly arccal párjára néz.
– Az éjjel volt pár szülés, ahol asszisztálnom kellett. Az egyik anyuka a világ legbugyutább nevét akarta adni a gyermekének. Ezek a szülők! Azt hiszik, ha különleges nevet adnak a gyereküknek, attól majd a gyerek is különleges lesz. Viszont rápacsázott, mert a név nem szerepelt a listán, ezért engedélyt kellett kérnie a hivataltól. Nem hiszem, hogy megkapja. Ráadásul mutáns a gyerek, mert csak két lába van. Gondolnád?
Sárga Bás gondterhelten elhallgat.
Egyszer csak férje felmordul:
– A csudába! A harmadik lábamra csak felemás zoknit találok. Látsz valahol három egyformát?
– Persze.
A szakavatott, rutinos kezek hamar elővarázsolnak három egyforma zoknit.
– Na, menetkész vagyok – pózol a tükör előtt Kék Bás. – Rohannom kell, nem szeretnék késni. Nem a hídon megyek, mert ott még most is nagy a sugárzás. Amúgy milyen nevet akart adni a gyerkőcnek?
– Barnabást.
Kék Bás meglepetten felvonja a szemöldökét.
– Ó ne. Nem elég, hogy csak két lába van. Ha mégis engedélyezik a Barnabást, szegény gyereket majd egész életében csúfolni fogják miatta.
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Kiss-Teleki Rita
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
