|
…a kihalt táj dermesztően élő.
Lehetséges, hogy itt minden halott?
- igen, e szín-ár nagyon is félő,
hisz a völgy túlvilági fényt kapott.
Az útnak véget vet egy forduló.
így a messze-távol, kéken tátong.
Az agyban a zűr túlon-túl dúló,
a lelkek remegnek, minden zsong-bong.
Végtelen sor, szédítő meredély:
szufla, raktári rendben. Hűlt szívek,
préselt lelkek, az életjel csekély.
A siketült csönd, fura nagy liget:
előélet ez, riasztó látvány?
E táj tetszhalott, s nincs félelem?
Cikázó szellemek, s fénylő márvány:
a depó üzem - csöndje féktelen.
|
