|
H. Molnár Ákos |
| Dionüszosz rendbe rakja a kertjét |
|
Dionüszosz kisétál a kertbe, görnyedt háttal
néz a lába elé, ma nem tapos el semmit, nem
mintha volna mit eltaposni. Ezt hagyta magának.
Kisétál a kertbe, hogy rendbe rakja, ha még van mit.
A szomszéd kertből áthajló szőlőindákat metszi le
először, mint lányok ujjait, egyesével. Többé már
nem nyúlnak utána. Biztos kézzel metszi le őket.
Kezében a gereblye sem remeg, elszáradt gyökereket,
gallyakat, leveleket szed össze. Égetni jó lesz, a füst
szaga megnyugtatja, emlékezteti rá, hogy születésekor
megégett. Így született újjá. Most gyökereket szed össze.
Végül felássa a kertet, rendbe rakja, nem hagyja
magára. Mert ha ez a rend, még van mit. Rég elföldelt
maszkok után kutat, hogy az egyikben ismerjen magára.
|
|
|
Publikálva: Ex Symposion, 2012/78.
|
|
