Homokon
Papírok gyűlnek. Aláírt pecsétesek.
Tolmácsos honnanhová születek.
Sebek az ábécéskönyveken.
Más Himnuszok szülőföldeken.
Darabolt hegyek, folyók, tájak.
Hogy lenne súlya már a szó szavának!
Jut történelem minden napra,
de aki adja, aki kapja
más igéket ragoz személyben, időben.
Igém van a házsongárdi temetőben.
Mondatokat érezek.
Igézetek az érfalon.
A hadak útján gyönyörű fájdalom.
Egy nemzet múltján hallucinálva
valaki szót dermeszt a mondatomba
megkísértett beritbe vonja
lelkemet a lélektől lélekigben
és sem Isten. És a hit sem.
Nem segít.
Károm, veszteségem, valahol hazám
darabokban. Én vagyok báb. A Koppány lánya.
Küldd őt el Uram, csak egy éjszakára!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
