KI KELNE VERSENYRE szürrealista kispróza


Ki kelne versenyre a hibiszkusszal,
azt rebesgetik, áttörhetetlenebb a páncélnál rücskös teste.
A csokis emberről senki se hitte volna, hogy karikalábú leltárt készít a szoftverekről,
rólam se gondolta volna senki, hogy szalutálni kezdek,
mihelyst a változatosság hercegei különcködnek.
Hiába, békaperspektívából a víziló: vízililiomok uszálya,
én meg derék vagyok, amiért a torlódás
nárcisztikus holtpontjait édestestvéreimként kezelem. -
Villámlás és dörgés,
s te sótlanítod a tribünt.
Villámlás és dörgés, s te megsétáltatod nyurga hasonmásod
a rossz időben, nem bánva, hogy közben bánt a nikotinmappa legújabb sakkhúzása.
Ez a jó, ez a jó,
hogy gátat szabhatsz az impresszumoknak… Légy győztes az elektorok terén, mert feszülő hurok a maszk-turbulencia,
ím, leforrázni készül most is a lagzit.
Összecsapás minden vonalon; a smaragdragu könyvelése belefut az ájtatos manóba,
a töltés hívogató gombja, s a parkolóradar azonban nem szoktak dagasztani.
Fémes csattanás, s a kolibri elbukik a modern gyárak éjszakáján.
Bolondozik a gondok kaktusza, arcodba nyomja napernyőjét.
Ám a facérság véd, akár a gomba happeningje.
Ki lesz az örökös?
Kik azok a mások?
Rendszámtáblát cserélni a habarcson olcsó mulatság, de heget hegért? - az incselkedés báriumának
a törzse szakadt spirál, leszámítva a torlaszokat ebben a közegben alakul és teljesedik ki méltósággal,
mi hetyke.
Fekélyek intézményesítése folyik mindenhol, a fitneszguru, mint valami tárgyi bizonyítékot:
meglóbálja a haladást, a beirdalt skicceket viszont figyelmen kívül hagyja.
Kiélesítve a vörös kovász.
Dicséret a nyálnak, a sínpár megmártózik benne.
Az alapvető kongás beindult, egyedül a tegez üres, az apátia köbgyöke meg zavarja a kilátást a toronyban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-09 14:54:26
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-09 14:54:26