Köves István : A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN


 
2842 szerző 39253 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Szőke Imre: Achilles orr
Ötvös Németh Edit: egyszer csak hideg lett
Szőke Imre: Viszketés
Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 6 órája
Duma György 7 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
Blanka Eszter 12 órája
Gyurcsi - Zalán György 12 órája
Tímea Lantos 14 órája
Szőke Imre 18 órája
Bara Anna 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 4 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Boris Anita 6 napja
Valyon László 6 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 6 órája
Bátai Tibor 7 órája
az utolsó alma 7 órája
Minimal Planet 8 órája
különc 13 órája
Janus naplója 18 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Készül az album 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
négysorosok 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Köves István
A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN

Árnyéktalan kék háttér feszül fejünk fölé,
élő-helyszínkapcsolásra kész, átlátszó, csábító ég.
A napfénytől bódult városi galambraj alakzatban rója a tájat:
tömörülve kereng, némán, surrogva fölvág a magasba,
majd egyetlen szárnnyá simulva suhan vissza a kockakövekre,
s fel újra. Dülledt szemük mélyén vörös riadalom ragyog,
úgy tesznek, mintha nem, de jól tudják, sőt, érzik,
hogy a mozgásérzékelő regisztrációs műszerek
már őrjöngve bemérték önfeledt röptüket.    

Lent, a célkeresztben vénemberek botra kapaszkodó keze reszket.
Ők még biztonságra vágynak. Bizonyosságra.
Sehogy sem találnak vissza magabiztosságuk egyensúlyához.
Állnak a földomlás rengette világvárosok terein,
fölgyülemlő haragjuk gyámoltalan.
Kézfejükön a kesztyű alatt sárga májfoltok nődögélnek.
Ami elmúlt, történet. Szükségképen közös.
Tanulsága tovaterjed, aki akar, okulhat belőle.
De a jövő, a közös, nem kötelező. Csak ráadás.
Nincs már sehol az ökörnyál, pitypang, árvalányhaj.
Fiatalság, bolondság. Fenjétek csak, fiúk, fényes késeitek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-12 18:24:45
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-12 18:24:45


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-17 22:37   Napló: Bátai Tibor
2025-08-17 22:36   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 22:33   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:32   Napló: az utolsó alma
2025-08-17 22:14   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 21:18   Napló: Minimal Planet
2025-08-17 20:10   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-08-17 20:04   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-08-17 20:03   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit