Tûzbe vele
Imádjuk a kéket
hisszük
meleg a karja
hisszük
a béke és teljesség szinét
öltjük magunkra
hisszük:
hisz a végtelent is
kéknek látjuk
a szemünknek
tisztaságot jelent,
nagymosáskor a leped?t
ezért kékítjük
kék aurába bújunk
HISSZÜK
a piszoktól önmagunkat
ezzel óvjuk:
hívén azt:
mi tökéletesek vagyunk
TÉVHITÜNK:
másik kékkel
így hamarább összeforrunk
HOLOTT ezzel
magányunkat konzerváljuk
a meleg kék börtön
KIFELÉ hideget vetít
VÁGYUNK:
kék testünkb?l
utánozhatatlan gyönyört kapjon
testi-lelki párunk
kék magány
SIKOLT
ÉRZI
a valóság nem dorombol
rájön
a burkot t?zbe kell dobni
tökéletest csak álomban látni
KERESNI KELL
duál párunk
megtalálni ?t
sokunknak szenvedés
hasonmás is ad
BOLDOGSÁGOT HRMÓNIÁT
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Pécsi Szívárvány, 2004.
