Reinkarnáció

A már után hajolni vissza
anyagtalanul, nem én utáni énben,
végtelenné váló időtöredékben
jón, igazan, vagy legalább szépen.

Megmaradásom titka
tudatalatti varázsba rejtve
kaleidoszkópban,
hogy tudatom meg ne fejtse.

Kitalálta a tudatot az Isten?
Az élet, a lélek, a szellem
tükörrendben volt egész a kezdetekben?

Az élet, a lélek, vagy a szellem
lázadt feltámadásnak,
vagy a rész evolúciója olyan szép lett,
hogy  Isten szilánkokon lelte meg a mindenséget,
és időket ad a pillanatnyi képnek?

Ad és hagy, engedi,
hogy tükörszilánkokon
felkeljen és járjon szabadon
minden
pillanatnyi kicsi isten?

És monoton bűvöli ugyanegyét
csillagjegyes homlokokról
homlokokra az Isten:
itt már voltam, itt nem?

Milliárdról milliárdra
számol egészet,
kezdetet,
véget?

Nézlek.

A már után hányszor hajoltam tudatba
tudattalan. Nem volt mutatva
homlokodon a jegy,
hogy te vagy a jön, vagy te vagy a megy.

Nem perlem a pillanatnyi létet.
Örökkön vagyok.
Tudatom
tükörkép kíséret.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.