Kételyek körül


Mikor az éj leszáll csendesen...
Az élet megszűnni látszik végtelen...
De míg mások alszanak...
A gondolat szárnyra kap...

Gondolatok most a kétely körül...
A szívem ver, reménytelenül?...
Átruháztam a döntést másnak...
Legyen Ő az, ki vermet áshat...

Lehet, dönt majd a sorsáról...
Vagy inkább a magányról...
A vágyai beteljesületlen...
Ha így marad, kielégületlen...

A kapuban vár már a kalandod...
Hogy vállald azt, csak Te tudod...
Ha kevés benned az akarat...
Győzni fog a bűntudat...

Legyél erős, kalandra fel...
Múlnak az évek, s halasztod...
Körülötted már...
Nem lesznek kalandok...

A vágy először benned ébredt...
Először te kerestél meg...
Akkor bátor voltál, s merész...
Most mi van veled, elvetélsz...

Itt van előtted a pillanat...
Ha tétovázol elszalad...
Lesz-e még egyszer alkalom...
Hogy valaki neked hódoljon...

Bár szívembe beloptad magad...
Innen most nincs ki kiragad...
Bizakodva várom válaszod...
Most tudom, nem mondod...

Szívedre hallgass ne rám...
Döntésed ne bízd rám...
Én tudod, hogy döntenék...
Elhiszed-e nekem még...

Várd a reggelt, álmot hoz majd...
Álmod igaz, s rájössz, s hagyd...
Hogy igaz legyen, miképpen...
Igaz és nem reménytelen...

(2004 október)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.