Jókedélyem története...

(Gelencsér János: Kocsmarajz 3. című képéhez)


Én még akkor születtem... tényleg, mikor is volt?
Háromhatvanas kenyér, forintos a lángos,
kendőt hordtunk, pirosat kéket, és jól csiszolt
volt bennünk az öntudat. Gondoskodott János

minden egyes emberről ebben az országban.
Nem tanultam, de lehettem udvaros, segéd.
a gyereknek álmodtam egzisztenciát. Ja.
Magamnak elég volt a kocsma meg az ebéd.

Nejemmel sose veszekedtem, szelíd galamb.
Ellát a lelkem, szeret. Nem azért, csak mondom,
mikor idefele jöttem, utánam szaladt,

megnézte az ingem, hogy nincs-e rajta szarfolt.
Rászóltam: „sztóma ha mondom, segít a gondon”.
Velem kacagott fel, a viccemnek meg tapsolt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Itt élsz 2. (Salgótarján, 2022)
Kiadó: Balassi Bálint Asztaltársaság
Feltöltés ideje: 2022-07-26 15:11:20
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-26 15:11:20